Budapesti Szkeptikus Konferencia
a Műegyetem Fizikai Intézetének rendezvénye
2009. február 28.
Hely: BME Fizikai Intézet F29-es tanterem
A szkeptikusság nem kereső foglalkozás. Nem állíthatjuk, hogy nem jár haszonnal, ha az ember nem vásárol vízautót, mágneses takarót, nem vesz részt piramisjátékokban, de a kiadás elmaradásán túl bevétellel nem jár.
Szkeptikusnak lenni nem világnézet, de még csak annak a tagadása sem. Végképp nem politikai mozgalom, amelynek elvakult párttagokra van szüksége, nem latolgatókra, netán kételkedőkre.
Demokráciában a szkeptikusság megtűrt álláspont. De csak tűrt, mert bizonytalanságot kelt. Gyakran azonosítják a gyanakvással, mert a gyanakvó sunyi, negatív figura, alkalmas a hozzá hasonlók lejáratására is. Pedig a szkeptikus nem feltétlenül visz magával esernyőt, azonban elereszti a füle mellett a hosszú távú prognózisokat.
A szkeptikusnak nincs ellenére, ha valami nem egyértelmű. Nem ragaszkodik hozzá, hogy a dolgok feketék vagy fehérek legyenek, azonban törekszik annak megállapítására, hogy milyen valószínűséggel fehérek vagy feketék. Nem akar választani a „mobiltelefonok ártalmasak az egészségre” és a „mobiltelefonok semmilyen hatást nem gyakorolnak az élő szervezetre” állítások között, inkább arra kíváncsi, milyen vizsgálatok történtek a mobiltelefonok egészségkárosító hatására nézve.
A szkeptikus is társas lény, és örül, ha gondjait, észrevételeit minél több emberrel oszthatja meg. Ezért szervez alkalmanként konferenciákat, amelyek résztvevőiben az átlagosnál nagyobb a szkeptikus alapállás elfogadása. Ennek persze megvan az a veszélye, hogy kialakul bizonyos belterjesség, az összekacsintás lehetősége, ami a kívülállókra elidegenítő hatású.
Különösen erős a klubhatás, ha a helyszín nem semleges, hanem a Műegyetem fizikai nagyelőadója. Ez tette lehetővé az eddigi konferenciákon egyes témák feldolgozásának jó hatásfokát, de automatikusan korlátozta a más szakmájú hallgatóságot. Ez utóbbi elkerülésére idén gondunk lesz rá, hogy minden előadás lényegét középiskolai érettségi színvonaláról meg lehessen érteni – ha kell, „jeltolmácsot” alkalmazunk.
A szkeptikus álláspont hatásos terjesztésének módja a média bevonása, segítségének igénybevétele. Ezt szolgálta az eddigiekben az internetes helyszíni közvetítés, majd a neten, illetve DVD-n való hozzáférés a konferenciák anyagához. Ugyanakkor a konferenciákon számos bírálat hangzott el a média áltudományt erősítő szerepvállalása miatt. (áltudomány = antiszkeptikus marketing tevékenység, amely csalárd módon a tudományra hivatkozva használja ki az emberi hiszékenységet) Idén is nagyon fogunk ügyelni arra, hogy csak az arra érdemes médiával foglalkozzunk.
