2005. május 28. és június 04. között a Magyar Nukleáris Társaság szervezésében tudományos expedíció járt Csernobilban, ahol 1986-ban súlyos reaktorbaleset történt. A baleset fő oka az volt, hogy az RBMK (csernobili) atomerőmű típus felépítésénél és fizikai tulajdonságainál fogva sokkal alacsonyabb biztonságú, mint ami akár Magyarországon, akár Nyugat-Európában elfogadott.
Az expedíció célja volt:
• Saját, közvetlen tapasztalatokat szerezni a csernobili atomerőmű és környezete jelenlegi állapotával, valamint a környezet szennyezettségével, és a dózisviszonyokkal kapcsolatban.
• Információkat gyűjteni a 2000-ben végleg leállított erőmű és a 4. blokk köré épített szarkofág állapotáról.
• Fiatal nukleáris szakembereket továbbképezni a terepi mérések végrehajtásával kapcsolatban.
• Hiteles méréseket, fénykép és videó anyagokat készíteni.
Az út előkészítése és lebonyolítása során szem előtt tartottuk, hogy a résztvevők külső és belső dózisterhelését pontosan ellenőrizni lehessen. Ennek érdekében az út előtt és után minden résztvevő egésztest-számláláson esett át, és a dozimetriai viszonyok folyamatos követésére nagyszámú műszer állt az expedíció tagjainak rendelkezésére. A mérések alapján megállapítható, hogy a lezárt zónában eltöltött napok során az expedíció tagjait összesen kb. akkora többletdózis érte, mint amekkora egy 10 órás repülőút vagy egy mellkas röntgen átvilágítás szokásos dózisa.
A tudományos expedíció munkájának fő megállapításai a következők:
• A 19 évvel ezelőtti csernobili reaktorbaleset hatása az erőmű 30 km-es környezetében jól mérhető, de a radioaktivitás szintje mára a legtöbb helyen jól kezelhető.
• A csernobili erőmű körül lezárt zóna fenntartása hosszú távon is indokolt.
• A lezárt zónában nagyon szép, zavartalan környezet alakult ki, amiben a biodiverzitás nagyobb, mint az ember által intenzíven használt területeken.
• A magyar expedíció sikeresen teljesítette kitűzött feladatát, a környezeti és dozimetriai méréseket, valamint a biológiai- és földminta-vételt.
• A szakemberek kb. 50 környezeti mintát gyűjtöttek, amelyek mérése még az ukrajnai Szlavuticsban megkezdődött. A kiértékelés jelenleg is zajlik.
• Dozimetriai szempontból számottevő többletdózist a csoport egyik tagja sem kapott.
• Ukrán adatok szerint a lezárt zónába körülbelül 400 személy költözött vissza.
• A visszaköltözött népesség egy átlagos egyedének várható éves többletdózisa kb. 6 mSv, aminek mintegy 60%-a a szennyezett talajfelszín külső sugárzásából, 40%-a a szennyezett élelmiszer fogyasztásából származik! (A magyar lakosság normális éves természetes háttérterhelése 2,4 – 3 mSv.)
• A lezárt zónában hatóságilag korlátozzák egyes helyi termesztésű élelmiszerek fogyasztását.
• Kijevben ellenőrzés céljából vásárolt tejben és kenyérben nem találtunk a szokásostól vagy elfogadhatótól eltérő izotóp-összetételt.
• A szarkofágot emberpróbáló körülmények között, nagyon gyorsan kellett felépíteni. Az építés során nem volt cél a hermetikusság.
• Jelenleg mind a szarkofág, mind az azon belüli roncsolódott szerkezetek mutatnak bizonyos instabilitást.
• A szarkofág vagy azon belüli elemek sérülése során csak nehéz porok szabadulhatnának fel, amelyek nem tudnak a 30 km-es lezárt zónán túlra terjedni. Egy ilyen – feltételezett – esemény nem érinthetné Magyarországot.
• Az ukrán állam intenzíven dolgozik egy új, hermetikus szarkofág tervezésén és megépítésén. Az új szarkofág felépítését követően a most instabilitást mutató épületelemeket el kívánják bontani.
Dr. Aszódi Attila
igazgató, BME Nukleáris Technikai Intézet
az expedíció vezetője
Képek Dombó Szabolcs galériájából.
