Mi a különbség az előző cikkben számított és a Hinkley Point-nál megállapított ár közt?
Kis háttér: Az EDF és az angol kormány megállapodott tavaly októberben, hogy a Somersetben található Hinkley Point C telephelyen tervezett két EPR típusú blokknak a kormány 89,5 GBP/MWh (ami most épp 108 EUR/MWh) értékesítési árat garantál* a befektetőknek, ami az inflációval később emelkedhet. (Nukinfo)
Talán mindenki által egyértelmű különbségek a beruházási költség (+20%), a finanszírozási költség és a tőkeköltség (10%). Viszont a legfontosabb talán mégis az, ami ezeket összefoglalja azaz, hogy milyen kérdésre ad választ a két ár.
Mi az az értékesítési ár ami mellett egy már üzemelő erőmű tulajdonosa „boldog”?
Ezt számoltuk legutóbb.
Mi az a várható minimum értékesítési ár ami mellett egy befektető egyáltalán belevág egy atomerőművi beruházásba?
Ez pedig a Hinkley Point-i ár.
Mi a különbség? Nagyon röviden az, hogy a befektető a befektetés előtt beárazza a kockázatokat is, hogy bizonyos mértékű költségmegszaladás esetén is meg tudjon térülni a beruházása. Itt egyébként a bizonyos mérték a kormány és az EDF alkujának volt tárgya, azaz valószínű valamivel alacsonyabb áron is belevágtak volna.
Lehet ennél alacsonyabb is a végén a garantált ár/megtérülési ár?
Hinkley Point esetében nem szokták a cikkekben jelezni, de van a hivatalos rövid közleménynek egy ilyen rész is:
In addition, if savings are achieved in the construction of the Hinkley Point C project, these will be shared with consumers through a lower strike price.
Ami a gyakorlatban valami olyasmit jelent mint ma Magyarországon a MEKH által meghatározott szabályozott árak. Azaz egy erre kijelölt testület kiszámolja mennyi az EDF elfogadható költsége (beleértve az előre fixált tőkeköltséget is – 10%, azaz megtérülést is) és ahhoz igazítja a garantált árat. (Egyébként a fellelhető adatokból (16 milliár GBP, 10%, 3,2 GW, 35 év, O&M&Fuel: 15,7 EUR/MWh) egy a Paksihoz hasonló kalkulációval ki is jön a 108 EUR/MWh.) Tehát, ha a feltételezhetően túltervezett beruházási költség alatt maradnak akkor a garantált árat ennek megfelelően módosítják 2023-ban.
Paksi 66 EUR/MWh –ban is van egy/két tartalék:
Beruházási költségre a hivatalos kommunikációban szereplő legfelső korláttal számoltam. Ez az érték egyébként nem kiemelkedően magas, de terveznek és csinálnak projekteket ennél olcsóbban is (OECD országokban is).
4,5%-os finanszírozási költséggel számoltam, a tényleges állítólag valahol 3,9% és 5% közt lesz. Minden 0,2% egy újabb euróval csökkenti a végárat.
Az sincs kőbe vésve, hogy az államnak 4,5%-os tőkeköltséggel kelljen számolnia. Hatósági árat lakossági szektorra pl. a rezsicsökkentés előtt 4,5%-kal számoltak, ezt azóta 2,28%-ra vitték le.
O&M költségre a jelenlegi paksiból indultam ki, ennek az értéknek egy nagyobb erőmű esetében alacsonyabbnak kéne lennie (PCGE-ben is alacsonyabb értékek vannak). Valamint szerintem a jelenlegi paksi költségekben is van tartalék (költség vagy profitközpont, mi alapján premizáljunk és tervezzünk, vállalati kultúra témakörök).
A fenti költségeket lejjebb véve szerintem ami még reálisan kihozható:
~ 50 EUR/MWh (~15 Ft/kWh)
További olvasnivalók
- Nukleráj: Milyen áron térül meg?
- WNA: The Economics of Nuclear Power
- REKK: Atomerőművi beruházások üzleti modelljei és várható megtérülésük
- IAEA: Financing of new nuclear power plants
- NREL: Cost and Performance Assumptions for Modeling Electricity Generation Technologies
- EC: Energy Sources, Production Costs and Performance of Technologies for Power Generation, Heating and Transport
* Garantált ár (strike price): Az angol kormány EDF-nek az árat az úgynevezett CfD konstrukcióban garantálja. Azaz a villamosenergiát EDF maga értékesíti a piacon és abban az esetben, ha nem tudja elérni a garantált árat akkor azt kiegészítik (TSO/kormány ?). Egyébként sok helyen átvételi árnak szokták nevezni, ami pont ezért nem igaz, mert magát az átvételt nem garantálja semmi.