Foglalkoztam politikai pártokkal, civil szervezetekkel.
Jöjjenek az egyházak.
XVI. Benedek pápa üzenete a béke világnapjára, kicsit érinti az energetikát is:
Alapgondolat:
Egyfelől az emberek egymás iránti kegyetlensége miatt a békét és a valódi, teljes emberi fejlődést számos veszély fenyegeti (háborúk, nemzetközi és helyi konfliktusok, terrorcselekmények, valamint az emberi jogok megsértése). Ugyanakkor nem kevésbé aggasztóak a hanyagságból – ha nem egyenesen visszaélésből – fakadó tényezők, amelyek földünket és az Istentől kapott bőséges természeti javakat fenyegetik. Ezért elengedhetetlen, hogy az emberiség megújítsa és megerősítse „az ember és környezete közötti összhangot, amely Isten teremtő szeretetének tükre kell, hogy legyen: ebből a szeretetből származunk, és efelé tartunk”.[1]
Amiből pár az energetikát is érintő gondolat:
Valóban sürgősnek tűnik, hogy nemzedékeket összefogó őszinte szolidaritást valósítsunk meg. A közös természeti erőforrások használatából származó költségek nem terhelhetik a jövő nemzedékeket: „»Nekünk, akik korábbi nemzedékek örökösei és kortársaink munkájának haszonélvezői vagyunk, kötelességeink vannak mindenki irányában; nem lehetünk közömbösek azokkal szemben, akik utánunk jőve növelik majd az emberiség családjának körét. Az egyetemes szolidaritás, mint olyan tény, amely jótétemény számunkra, a másik oldalon kötelez bennünket.« Olyan felelősségről van szó, amely a maiakat a jövendő generációkkal szemben kötelezi, és felelőssége az egyes államoknak és a nemzetközi közösségnek is”.17 A természeti erőforrások felhasználásának úgy kellene történnie, hogy az abból származó közvetlen haszonnak ne legyenek negatív következményei az élőlények számára, akár emberek, akár más élőlények, most élők vagy eljövendők; a magántulajdon védelme ne váljon gátjává a javak egyetemes rendeltetésének,18 a jelenkor és a jövő érdekében az ember tevékenysége ne veszélyeztesse a föld termékenységét.
…
Kétségtelen, hogy az egyik legfőbb megoldandó probléma a nemzetközi közösség számára az energiaforrások kérdése: olyan, közösen elfogadott, fenntartható stratégiákat kell meghatározni, amelyek kielégítik a jelen és a jövő nemzedékek energiaszükségleteit. E cél érdekében a technológiailag fejlett társadalmaknak késznek kell lenniük mértéktartó magatartásformák követésére, csökkentve saját energiaszükségleteiket és javítva azok felhasználásának feltételeit. Ugyanakkor elő kell segíteni a kevésbé környezetszennyező energiák felkutatását és alkalmazását, valamint „az energiatartalékok világméretű újrafelosztása is szükséges, úgy, hogy azok az országok, amelyek nem rendelkeznek saját forrásokkal, hozzájuthassanak azokhoz”.20 Az ökológiai válság tehát történelmi alkalom közös válasz kidolgozására, amely a globális fejlődési modellt olyan irányba tereli, amely jobban szem előtt tartja a teremtett világ megbecsülést, az ember teljes fejlődését és az igazságban megvalósuló szeretet értékeire épül. Olyan fejlődési modell bevezetésében reménykedem tehát, amelynek központjában az ember áll, a közjó előmozdításán és megosztásán, valamint a felelősségen alapszik; amely tudatosítja bennünk, hogy életformát kell változtatnunk, és amely az okosságra épül, arra az erényre, mely megmutatja a ma megteendő lépéseket, számolva azzal, ami holnap megtörténhet.21
…
Ahhoz, hogy elvezessük az emberiséget a környezet és bolygónk erőforrásainak összességében fenntartható kezeléséhez, arra van szükség, hogy az ember a tudományos és technológiai kutatásokra és az azokból származó felfedezések alkalmazására használja intelligenciáját.
…
Ma számos tudományos lehetőség és lehetséges innovatív út áll rendelkezésünkre, amelyeknek köszönhetően kielégítő és harmonikus megoldások adhatók az ember és a környezet kapcsolatára. Ösztönözni kell például azokat a kutatásokat, amelyek a napenergiában rejlő óriási lehetőségek hatékonyabb kihasználására irányulnak. Ugyanígy figyelmet kell fordítanunk a vízzel kapcsolatos immár világméretű kérdésre és a globális hidrogeológiai rendszerre, amelynek körforgása elsődleges fontosságú a földi élet számára, és amelynek stabilitását az éghajlatváltozás erősen fenyegeti. Alkalmas mezőgazdasági fejlődési stratégiákat is fel kell fedezni, amelyek központjában a kistermelők és családjaik állnak, mint ahogy megfelelő erdőgazdálkodási és hulladék-megsemmisítési politikát kell bevezetni, valamint hasznosítani kell a klímaváltozás elleni küzdelem és a szegénység elleni harc között már létező együttműködéseket. Nagyratörő nemzeti politikákra van szükség, – kellő nemzetközi elkötelezettséggel kiegészítve –, melyek mindenekelőtt közép és hosszú távon hoznak majd fontos eredményeket. Összességében tehát ki kell lépni a pusztán fogyasztásközpontú logikából, hogy elősegítsünk olyan mezőgazdasági és ipari termelési formákat, amelyek tiszteletben tartják a teremtés rendjét és mindenki alapvető szükségleteit kielégítik.
[1] XVI. Benedek, üzenet a béke világnapjára, 2008, 7.
[2] Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 467; vö. VI. Pál Populorum progressio, 17.
[3] Vö. II. János Pál, Centesimus annus, 30-31. 43.
[4] XVI. Benedek, Szeretet az igazságban, 49.
[5] Vö. Aquinói Szent Tamás, Summa Theologiae, II-II, 49,5.
