Február 11-én a Merlin Klub-ban tartották az Energia Klub „Nukleáris reneszánsz vagy atombarokk?” című előadássorozatának első részét: „Van-e jövője az atomenergiának?”. Az előadásokat havonta tartják két héttel az OAH által tartottak után, összesen 5-öt 5-öt. A mai alkalom címe „Van-e jövője az atomenergiának?” volt. A meghívott vendégek Dr. Vári Anna (VA, szociológus, MTA), Dr. Kávási Norbert (KN, környezetmérnök, Radioökológia Tisztaságért Társadalmi Szervezet) és Perger András (PA, projektvezető, Energia Klub) voltak. A program vezetője Veiszer Alinda volt. A műsorvezető kérdései után jellemzően a meghívottak egyike ragadta meg a szót és fejtette ki nézeteit az alábbi témák egyikében, majd az estét a hallgatók kérdéseivel zárták.

Támogatottság

PA: A felmérések mismásolnak. A PAE kérésére-közreműködésével végzett felmérések 70 % fölé, az Eurobarometer 50 % alá teszi az atomenergetika támogatottságát. Svédország és Nagy-Britannia ugyan felülvizsgálta az álláspontját, de alapvető változás nincs a világban. Teljesítménynövelések és élettartam-hosszabbítások lesznek, de összességében az atomerőműk (ae) száma és termelése csökkenni fog.

VA: A hozzáállás sokat változott. Amerikai kutatások szerint az 1950-80-as derűs, majd az 1980-1995-ös viharos időszakot, a jelenlegi borult idő követte. A továbbiakban inkább csak felhőátvonulásokra kell számítani. A felmérések eredményei erősen függnek a feltett kérdéstől és a szocio-demográfiai viszonyoktól (pl. a képzettek, a hagyományos gondolkodásmódhoz közelebb állók támogatják, a nők elutasítóbbak). (Itt PA megjegyezte, a  környezetvédelmi-antinukleáris szervezetekben valóban van egy erős női vonal.)

Ellátásbiztonság

PA: Hollandia, Norvégia és Kína lehet energetikailag független, azonban a kis országok nem. Ez az üzemzavari helyzetekkel kapcsolatos szaktudásra is igaz (ld. 2003).

Veszélyesség

KN: Az ae-k környezetében élők nagyobb bizalommal viseltetnek, mivel ezeket a területeket monitorozzák, ami a romlást jelzi és a beavatkozásra is lehetőséget nyújt. Az előírt dóziskorlátok (1 mSv/év/állampolgár, 0,1 mSv/év/Paks) olyan szigorúak, hogy ezek betartása – márpedig a PAE, de egyéb létesítmények is messze alatta vannak - mellett sem a determinisztikus, sem a sztochasztikus következményekkel nem lehet érdemben számolni. Ennél veszélyesebb az átlagos háttérsugárzást többszöröző salakbeton. Az autózásnak is megvan a maga kockázata. A CT egy ae-nél jóval megterhelőbb, orvosi haszna miatt mégis bevállaljuk. A nap- és a szélenergia kisebb kockázatú, de volumene miatt csak éhségcsökkentésre jó.

PA: Az ae-t nem szabad önmagában vizsgálni. A teljes üzemanyagciklus már jelentős terheléssel jár. A 2 európai feldolgozólétesítmény 10⁵-szer többet bocsát ki, mint az összes európai ae együtt.

VA: A hozzáállást és a veszélyérzetet alapvetően 3 dolog határozza meg: az észlelt kockázat, a vélt előny és az ellenőrző szervekbe vetett bizalom.

Lerakók

VA: A lerakókkal kapcsolatban figyelembe veendő 10⁴ év geológiai távlat. Ennek átlátása nem elvárható. Finnország – ahol nagy a hatóságba és az érintett szervezetekbe vetett bizalom – és Svédország közel áll a nagy aktivitású hulladékok végleges tárolójának kialakításához. Az USA-ban Nevada állam ellenállt és a 9/11-miatt kialakult terrorfenyegetettségre hivatkozva tudta csak az elnök rendeletileg a lerakót elindítani. Máskor gazdasági ösztönzés kell az olyan településnek, amely fejlesztésre szorul. Fontos a bizalom. Ha egy létesítmény megnyitóján ott az MTA-elnök, akkor az nem lehet olyan veszélyes. De azok a helyszínek is befogadóbbak, ahol már folyt hasonló tevékenység. Belgiumban 2 település versengett a lerakóért. A lokálpatrióta büszkeség is közrejátszik, hogy „Mi a köznek teszünk szolgálatot.” Ott a nyertes nem pénzt kért, hanem a helyszínen nukleáris tudás-képző központ kiépítését és politikai tőkét máskorra.

KN: Az ilyen lerakók kibocsátása – már csak a többfokú védelem miatt sem – valószínű. Magyarországon a hulladékfeldolgozás csak Paksra szorítkozik, nem jelentős a kockázata. Az ae-ket valóban a teljes üzemanyagciklussal együtt kell vizsgálni. Szembe kell nézni a hulladékelhelyezéssel az erőműnek. Ez jövőbelátást és együttműködést is igényel. A csehbányai, regionális, kommunális hulladéklerakó a viták miatt elesett az EU-támogatástól.

Társadalmi határok, képzés

VA: A társadalmi hatások mellett társadalmi feltételek is vannak. Ha – tegyük fel – 200 év múlva nem lesz nukleáris ipar, akkor a hulladékok kezeléséhez sem lesz meg a tudás. Nagy-Britannia a szükségleteket felismerve nukleáris szakképzést kezdett. A társadalmi és időtávlatokban érdekes lehet, hogy 200 év múlva Nagy-Britanniában lehet, hogy nem is britek fognak élni. A meglévő nukleáris létesítményekkel (lerakókkal is!, pl. Bátaapáti) kapcsolatban felmerült a nukleáris turizmus lehetősége.

PA: Az ipar visszaesése is vezethet a tudás csökkenéséhez, az urán elfogyása is lehet az iparág csökkenési oka. A hulladékokat szándékolatlanul kiáshatják majd. Ha nem ismerik a kezelését, az nagyon veszélyes.

KN: Mivel ezek a lerakók mélységiek, a kiásásuk olyan technikai feltételeket követel, ami egy tudásában visszaesett társadalomban nem áll rendelkezésre. A mostani szakemberhiány pedig áthidalható.

Környezetvédelem, árak

PA: Nincs energiatermelés, ami nem környezetszennyező. Az ae nem tud gátat szabni a klímaváltozásnak. Nincsenek meg az erőforrások a fejlesztésekhez. Már a válság előtt sem volt elegendő pénz. Az Ázsiai Fejlesztési Bank nem is hajlandó ilyesmire pénzt adni. Gyártókapacitás-hiány van. Az urán meddig elég, 60 évig? Szakemberhiány és kiöregedés van, különösképpen a szakhatóságoknál. Ez nem csak itt, a világon mindenhol jellemző. A most épülő finn és francia blokkok 3. generációsak, most üzemelőkhöz képest biztonságosabbak és nagyobb teljesítményűek. Azonban csak továbbfejlesztések történtek, technológiai váltás nem. És még szóba hozhatók a 2030-ra ígért 4. generációs reaktorok. Azonban így is inkább az élettartam-hosszabbításokra lehet számítani. A finn blokk már most kb. 2-szer annyiba kerül, mint tervezték. Már TMI előtt is vontak vissza terveket. Szlovákia és Bulgária pedig csak korábban elkezdett projekteket folytat. A kutatások szerint az ae-építésre szánt összeget összegből alternatív energiára fordítva nagyobb CO₂-megtakarítást lehet elérni.

VA: Nem trendi atomerőműt tanulni, de ezen lehet segíteni.

A hallgatóság kérdései

Kérdés1: Újabb ae Pakson? Miért vetődik fel ennyire hamar ez a kérdés?

KN: A hosszú döntési folyamat miatt.

Kérdés2: A Lawrence Livermore National Laboratory jövőre ígéri egy 2020-ra kivitelezhető fúziós-hasadásos rendszer terveit, amellyel a jelenlegi energiaigények, az elkövetkező 1000 évé és a felhalmozott hulladékok probléma megoldható.

KN: Örvendetes, hogy Obama egy Nobel-díjas fizikust tett a DOE élére. A fúziót évtizedek óta kutatják, de a magas hőmérséklet miatt problémák vannak a szerkezeti anyagokkal.

Kérdés3: Miért lenne gond, ha 10.000 évre kell tervezni? Ma is vannak egyiptológusok. A csökkenő mérnökszám csak képzés kérdése. És hogy az arabok miért akarnak ae-t. Hát majd hülyék lesznek eltüzelni, ha el is adhatják.

VA: A 10⁴-10⁵ év már geológiai távlat. Ekkor már a földmozgások is számítanak. Okkal félünk.

A szerző összefoglalója

Az előadás nem mondanám, hogy a szkeptikus, inkább a józan gondolkodás jegyében telt. A diszkuszió során elhangzottak egy része a résztvevők saját vélemény, másokat csak közvetítettek. A fentiekben szerettem volna tartalomhűen összefoglalni az elhangzottakat. Remélem sikerült az egyoldalúságot elkerülnöm a fentiekben és az itt olvasható összefoglalóban is.

1. Az ae-k kockázattal bírnak, de ezeket monitorozni, kezelni lehet. Sok megszokott tevékenység hasonlóan kockázatos.
2. A jelenlegi fejlesztések-bővítések akadálya a pénzhiány és a szakemberhiány, de ez utóbbin képzéssel segíteni lehet.
3. A létesítményekkel szembeni befogadókészség összetett dolog, de sok ösztönző eszköz áll rendelkezésre.
4. A mostani létesítések ugyan biztonságosabbak és nagyobb teljesítményűek, mint a most üzemelő létesítmények, igaz, jelentős áttörés még nem történt.
5. A hosszú időtávlatok kezelése jelenleg kérdéses, de nem reménytelen.
6. Van jövője az atomenergetikának a kellő fejlesztések és körültekintés mellett.
7. Nem egyértelmű, hogy a CO2-megtakarításban az atomerőműk jobbak-e az alternatív energiaforrásoknál.

Update:

A szövegben egy-két helyen pontosításokat végeztem, amelyek célja a magyarosság volt, vagy az, hogy feltüntessem, a felszólaló mások kutatására támaszkodott.

Pontosítottam az összefoglalót is, mivel túl egyoldalúan fogalmaztam és kihagytam belőle egy felszólaló által fontosnak tartott megállapítást.

Budapest, 2009.02.12